Ha ugyanazt a lakást két különböző budapesti kerületben képzeljük el, gyakran nem a falak, a burkolat vagy a kilátás adja a legnagyobb különbséget – hanem a környezet „fenntarthatósági minősége”. Ide tartozik a zöldfelület, a közlekedési terhelés, a levegő és zaj állapota, a társadalmi biztonság és egészségügyi hozzáférés, illetve a helyi gazdasági erő. Ezek a tényezők nemcsak életminőséget jelentenek, hanem hosszú távon kockázatot és értéktartást is: mennyire „állja az időt” az adott lokáció.
Egy 2020-as, Budapest 23 kerületére készült tudományos vizsgálat kerületi szinten mérte a városi fenntarthatóságot. A cél az volt, hogy ne csak város-egészben (Budapest mint egyetlen adatpont), hanem kerületi bontásban lássuk, hol vannak erősségek és hol vannak lemaradások – külön az környezeti, társadalmi és gazdasági dimenziók mentén, majd ezek összesítésével egy összesített kerületi fenntarthatósági indexben.
Ingatlanértékbecslésnél ez azért érdekes, mert a lokáció értékét nem csak a „közelség a belvároshoz” vagy a „jó közlekedés” adja. A fenntarthatóság a mindennapi használhatóságot, a várható költségeket (például energiafogyasztás), a kockázatokat (például zaj- és levegőterhelés), és a keresleti stabilitást (például társadalmi biztonság, egészségügyi hozzáférés, jövedelmi szint) is jelzi. Magyarul: a fenntarthatóság sokszor „rejtett” értéktényező.
A vizsgálat indikátor-alapú megközelítést használt: összesen 30 mutató (indikátor) került be a számításba, három fenntarthatósági pillér mentén.
A környezeti dimenzióban többek között szerepelt a levegőminőség (CO₂/CO terhelés kerületi szinten, lakosságszámmal arányosítva), a zajterhelés, a zöldterületi ellátottság, az energiakitettség/energiafogyasztás (különböző energiaforrások egységesítése után, egy főre vetítve), a közlekedési terhelés (például járműterhelés), a közösségi közlekedés kínálata, illetve a szelektív hulladékgyűjtési hozzáférés.
A társadalmi dimenzió olyan témákat fedett le, amelyek a „fenntartható életminőséghez” kellenek: például elöregedési index, vándorlási egyenleg, születés–halálozás arány, közlekedési balesetek, bűnözés, iskolai végzettségi jelzők (például sikeres érettségi), nemek szerinti álláskeresési arányok, veszélyeztetett/hatósági védelem alatt álló gyermekek aránya, háziorvosi ellátás terheltsége (lakos/GP), közösségi kertek elérhetősége.
A gazdasági dimenzió kifejezetten a lakosság „megélhetési” és helyi gazdasági lehetőségeihez kapcsolódó mutatókat tartalmazott: munkanélküliségi ráta, pályakezdő álláskeresők aránya, egy főre jutó nettó jövedelem, egy főre jutó bruttó hozzáadott érték, nonprofit szervezetek sűrűsége, szakmai/tudományos/technikai vállalkozások sűrűsége, vállalkozói struktúrák, vállalkozás-megszűnés és -alapítás arányok, bérbeadási jövedelmek aránymutatója, illetve Airbnb-lakások arány-jelzője.
A különböző mértékegységű mutatókat a kutatás egységes keretben kezelte (kerületek közötti összehasonlíthatóság), majd súlyozással és összesítéssel állított elő dimenziónkénti és összesített eredményt. A súlyozásnál a szerzők Guilford-féle páronkénti összehasonlításos (pairwise comparison) eljárást alkalmaztak, amely célja szerint csökkenti a „önkényes” súlyválasztás torzítását: az indikátorok fontossága egy preferenciamátrixból adódik, dimenziónként külön.
Fontos módszertani döntés volt, hogy nem alkalmaztak dimenzió-szintű (környezeti vs társadalmi vs gazdasági) előzetes súlyokat. Ennek oka: így jobban látszik, hogy valójában melyik dimenzió „húzza” az összesített fenntarthatósági különbségeket a kerületek között.
Az összesített eredmények alapján egy markáns földrajzi mintázat rajzolódik ki: Buda és Pest kerületei eltérő fenntarthatósági profillal jellemezhetők. A kutatás kiemeli, hogy a társadalmi és gazdasági dimenziók sok esetben erősebben befolyásolják az összesített helyezést, mint a környezeti komponensek önmagukban.
A környezeti dimenzióban a kutatás szerint több külső, jellemzően pest oldali kerület magasabb értékeket mutat, ami összefügghet a nagyobb zöldterületekkel és a kevésbé „belvárosi” terheléssel. Ugyanakkor az is kiderül, hogy a környezeti előnyök nem automatikusan jelentik az összesített fenntarthatósági csúcsot: a társadalmi és gazdasági tényezők képesek „felülírni” a puszta zöldfelületi előnyt.
A társadalmi fenntarthatóságban a budai kerületek a kutatás szerint sok esetben jobban teljesítenek, és itt gyakran egy majdnem ellentétes rangsor rajzolódik ki a környezeti dimenzióhoz képest. Ez tipikusan olyan tényezőkkel függ össze, mint biztonság, ellátottság, egészségügyi hozzáférés és a társadalmi státusz indikátorai.
A gazdasági dimenzió eredményei sok tekintetben hasonlóak a társadalmi dimenzióhoz, de a kutatás külön kiemeli: a pesti belvárosi kerületek gazdaságilag jól teljesíthetnek a városi gazdasági erő koncentrációja miatt. Vagyis: ami környezetben gyengébb (belvárosi terhelés), az gazdaságban lehet erősebb (munkahelyek, szolgáltatások, jövedelmi jelzők, vállalkozási aktivitás).
A kutatás Pearson-korrelációval összevetette, hogy a három dimenzió mennyire mozog együtt az összesített fenntarthatósági rangsorral. Az eredmény nagyon beszédes: a környezeti dimenzió csak gyengén kapcsolódott az összesített rangsorhoz, míg a társadalmi és gazdasági dimenziók erősen meghatározónak bizonyultak. Ennek gyakorlati üzenete: ha „össz-fenntarthatóságról” beszélünk, Budapest esetében a társadalmi és gazdasági tényezők gyakran nagyobb súllyal esnek latba a kerületek közötti különbségekben.
Az alábbi ábra a kutatás összesített kerületi fenntarthatósági eredményét mutatja, kvartilisekbe sorolva a kerületeket. Az ábra a tanulmányban szereplő összesített eredmény vizuális összefoglalása.
Sok vevő fejében a fenntarthatóság = park + fa + csend. A kutatás üzenete ennél összetettebb: a környezeti tényezők fontosak, de az összesített kerületi fenntarthatóságot Budapest esetében erősebben magyarázzák a társadalmi és gazdasági komponensek. Egy értékbecslésben ez úgy jelenik meg, hogy a lokációs prémium gyakran társadalmi státuszhoz, szolgáltatási hozzáféréshez, biztonsághoz, jövedelmi és foglalkoztatási háttérhez is kötődik.
A belvárosi lokációk sokszor gazdaságilag erősek és likvidek (könnyebb kiadhatóság, szolgáltatások), de környezetileg terheltebbek lehetnek (zaj, levegő, közlekedési nyomás). A külsőbb, zöldebb környezet kedvezőbb környezeti profilt adhat, ugyanakkor társadalmi és gazdasági dimenziók mentén nagyobb szórás fordulhat elő. A jó értékbecslés ezért nem „egy mutatót” néz, hanem a teljes profilt: mit nyersz és mit veszítesz lokációban.
A fenntarthatóság-eredmények egy ingatlanpiaci döntésnél tipikusan két helyen hasznosak:
Ha egy kerület fenntarthatósági profilja kiegyensúlyozott (nemcsak környezet, hanem társadalom és gazdaság is), az tipikusan alacsonyabb lokációs kockázatot jelent.
Egy online értékbecslés akkor ad igazán erős támpontot, ha a klasszikus lokációs tényezők (közlekedés, infrastruktúra, intézmények, kereslet) mellett képes a „tágabb fenntarthatósági környezet” jelzéseit is értelmezni. Nem arról van szó, hogy minden eladónak fenntarthatósági indexet kell számolnia – hanem arról, hogy a kerületek közötti különbségek mögött gyakran ugyanazok a strukturális tényezők állnak, amelyek az árakban és a piaci sebességben is visszaköszönnek.
Általában azt, hogy a környezeti terhelés, a társadalmi jól-lét és a gazdasági stabilitás mutatói kedvezőbbek más kerületekhez képest – és ezek együtt kiegyensúlyozottabb életminőséget és alacsonyabb lokációs kockázatot jeleznek.
Gyakran közvetetten jelenik meg: a biztonság, az ellátottság, a jövedelmi környezet, a közlekedési és környezeti terhelés mind olyan tényezők, amelyek a keresletet és az értéktartást befolyásolják. A fenntarthatósági mutatók sokszor ezeknek a „tágabb keretét” adják.
Eladóként: pozicionáld jól az ingatlant (mely lokációs előnyök erősek, melyekre kell magyarázat). Vevőként: ne csak az „utcát” nézd, hanem a kerület hosszú távú profilját is (életminőség, szolgáltatások, társadalmi és gazdasági háttér, terhelések).
Ha szeretnél gyors, adatvezérelt képet kapni arról, hogy a lokáció (kerület) és az ingatlan paraméterei alapján milyen reális ársávban érdemes gondolkodnod, akkor kérj online értékbecslést.
Buzási Attila – Jäger Bettina Szimonetta (2020): District-scale assessment of urban sustainability. Sustainable Cities and Society, 62, 102388. DOI: 10.1016/j.scs.2020.102388.